Az alábbiakban érdemes elolvasni egy önkéntes vakvezető kutya kölyök nevelő pár gondolatait az önkéntes kölyöknevelésről, majd Ágota észrevételét, aki 18 éve vakvezető kutyával közlekedik.

Sándor:

kedves töprengő, de remélhetőleg később nevelő gazdivá váló érdeklődők. Mi a párommal most éppen a harmadik kutyust kezdtük el nevelni az alapítványnak, és a leendő vak vagy gyengén látó gazdinak. hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű kb. egy év közösen töltött idő után megválni az addigra már a szívünkhöz nőtt csodálatos négylábútól. De azzal kezdünk mindig bele, és ez boldogsággal, és megelégedéssel tölt el minket, hogy a mi rengeteg munkánk, és minden szeretetünkkel felnevelt labi egy vak vagy gyengén látó ember életét fogja gyökeresen pozitív irányban megváltoztatni. Olyan segítőjévé fog válni, egy egészen más, és teljesebb életet tud élni. Ezért érdemes csinálni, és ezért éri meg még az a sok könnycsepp is, ami az elváláskor megtörténik. Számunkra megmaradnak az élmények, és a számtalan fénykép a falon és az elkészült videók, amiket mindig jó érzéssel nézünk meg időről időre. Higgye el mindenki, hogy hatalmas élmény, és jóleső érzés segíteni az embereken. Persze nem beszélve rengeteg kirándulásról sem, amiket rendszeresen szervezünk, ahol nagyon sokan szoktunk összejönni mi emberek is, és még az a számtalan csodálatos kutyus. Szóval kérlek titeket csatlakozzatok a megadott elérhetőségen!

Andrea:

páromhoz csatlakozva szerintem se tartson vissza senkit az, hogy fél attól, hogy vissza kell adni a kutyát. Ez minden érző kutyabarátot megviselne. De a vak gazdik nagy többsége szereti tartani a kapcsolatot a kutyája nevelő szüleivel. Főleg azért mert ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy valamiért nem vihetik magukkal a kutyát egy nyaralásra, vagy bárhova. Akkor pedig legszívesebben olyanra bízzák a kutyusukat, ahol biztos, hogy jó helyen lesz. A mi lassan iskolás lányunk minden gond nélkül tudja ezt a helyzetet kezelni. Ha neki sikerül akkor egy felnőtt embernek is megy. Mindig lehet következő kölyköt kérni, hogy kisebb legyen az űr. Úgy kell felfogni, hogy a gyerek is elhagyja egyszer a szülői házat, hogy a társadalom értékes tagja legyen és őt el tudjuk engedni, akkor a kutyát miért ne. Csak a kutyánál ez gyorsabban bekövetkezik.

Ágota:

18 éve vakvezetőkutyával közlekedőként csak szorgalmasan bólogatni tudok Sanyi és Andi szavait olvasva. A kölyöknevelés nagy felelősség, de van segítség a Baráthegyi Kutya Iskola részéről hozzá. Aki számunkra kutyakölyköt nevel, hőst nevel, őrangyalt nevel, akinek küldetése, feladata van a világban egy ember számára. Aki többre hivatott a fotelban heverészésnél, erdőben futkosásnál - persze az is jár neki -, egy komoly kiképzés és munka folyamán bontakoztathatja ki a benne rejlő lehetőségeket. A nevelt kutyusoktól nem kell teljesen elszakadni, hisz mi gazdik nagyon szeretjük tartani kutyáink nevelőivel a kapcsolatot, együtt - esetleg egy új kölyökkel - kirándulni, közös programokon részt venni, és még sorolhatnám. És az önző szomorúságot egy idő után felválthatja a büszkeség: milyen ügyes, emberre vigyáz és én neveltem!

És ne féljetek, ne fájjon a szívetek elengedni a kutyust, hisz a vakvezetőkutyák a világ legboldogabb kutyái közé tartoznak, mert megélhetik azt, amiről legtöbb kutya csak álmodik: mindenhová a gazdival mehetnek és a nap szinte minden percét a gazdijukkal tölthetik.